Laci oldala

Méz

A méhek (és az ember) tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C és B vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek kezelése. Ellenjavallt: cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, az agyalapi mirigy túlműködése, allergia és gyomorsav-túltengés esetén.

                                      Virágpor

A virágpor a növények hímivarsejtje, ami a szél vagy a rovarok -főleg a méhek- segítségével kerül a bibére megtermékenyítés céljából. A virágokon munkálkodó méhek a virágport a hátsó lábukon lévő kosárkákba gyűjtik. A méhész a virágport gyűjtő méheket rakományuktól egy szűk rács segítségével megfosztja. Ezt szárítja, tisztítja, és természetes formájában árusítja.
A méhek gyűjtötte virágpor nagyon ajánlatos serdülő, növekedő gyermekek számára. A vérben növeli a vörösvértestek számát, a szervezet edzettségi állapotát fokozza, hatására csökkennek a megfázások. Napi 30-40grammos adagokban alkalmazva az erős fizikai munkát végzők állapotát szinten tartja, gyorsítja a test regenerálódását, javítja az étvágyat, elősegíti a jobb tápanyag hasznosítást és serkenti a szellemi képességet. Jó közérzetet, fokozott aktivitást biztosit. Triptofán tartalma miatt alkalmas a hajhullás ellen. A szívizmot erősíti, ezt bizonyítja, hogy a versenylovak takarmányozásának fontos eleme a virágpor.

A virágpor adagolása: Gyermekeknek 5-15g/nap, felnőtteknek:15-20g/nap. (1 kávéskanálnyi kb.5g)

A virágpor gyorsan romlandó, ezért többnyire szárítják, vagy fagyasztják, előfordul hogy mézzel keverve tartósítják. Szervezetünk a szárított virágport tudja legkevésbé hasznosítani.

                                       Propolisz

A propolisz a méhek tömítő vagy ragasztóanyaga. A növények rügyének ragadós váladékából gyűjtenek össze. Ezt az anyagot a kaptár repedéseinek betapasztására, felületi egyenetlenségének, idegen maradványok bevonására használják. Az összegyűlt méhszurok viaszt és egyéb idegen anyagot is tartalmaz. Összetétele: Illóolajok, vitaminok:B1, B2,B6, C, E vitamin, aminosavak enzimek, ásványi enzimek.
A leggyakoribb feldolgozás az oldatkészítés. A kivonatokat az orr- fül- gége gyógyászatban használják, külsőleg.
Használhatjuk belsőleg is, limonádéba, teába vagy egy kanál mézre csepegtessük. Fogyasztása nemcsak kellemes, üdítő érzetet kelt, hanem hasznos is. A propolisztinktúra adagja naponta kétszer (reggel és este lefekvés előtt) 15-20 csepp. A hajszálérrendszerre értágító, vérnyomásszabályzó, baktérium-szaporodást gátló, frissítő. Rendszeres fogyasztása az általános szervezeti ellenálló képességet magas szinten tartja. Torokfájás, meghűlés esetén tinktúrás melegvízzel naponta többször gargalizáljunk.
Ha a besűrített propoliszkivonatot zsíros vivőanyaggal keverjük össze balzsamot kapunk. Gyakoribb alkalmazási területei: égések, fagyások, aranyér , prosztata-gyulladás, bőr-, és körömgombásodás, reumatikus fájdalmak.
Propolisztablettákat gyomor- és bélbajokra ajánlják. Gyorsan felszívódik és könnyen bejut a szövetekbe. A természetes bélflórát nem károsítja.

Régi korokban balzsamozásra használták, ma is megfigyelhető, hogy ha a kaptárba tévedt rovart, vagy kisebb állatot, egeret a méhek ezzel bevonnak, az nem indul oszlásnak.

                                    Méhpempő

A méhpempő a munkásméhek garatmirígyváladéka, a méhek teje. Ezzel az anyaggal etetik a fiatal munkásméhek a fiasítást akkor, amikor méhanyát akarnak nevelni belőlük. Méhpempőt kap enni a petéző anyaméh is.
A méhpempő összetétele nagyon összetett. Sokszor és sokan elemezték, de az anyag néhány százaléka még ma is ismeretlen. Fő tömege rendkívül jó minőségű fehérje. Legfontosabb összetevői a vitaminok. A B-vitaminok teljes sorozata megtalálható benne. Ezen kívül növekedést serkentő anyagok, ásványi sók, nyomelemek alkotják. Az egyes alkotó elemek egymás hatását erősítik.
A méhpempő nem gyógyszer, de igen hatásos táplálkozás-kiegészítő. A méhpempő általános erősítő hatású. Szedésekor a szervezet intenzív méregtelenítése következik be. Ez javítja az anyagcserét a szervezetet alkotó sejtek szintjéig. Leromlott, betegség utáni állapotból való felerősítésnél kitűnő. A szív és keringési panaszokra, gyomor és bélbántalmakra, idegrendszeri problémákra igen jó hatású. Szívbeteg orvosok állítása szerint a szívesek kenyere.
A méhpempő a tapasztalatok szerint négy - tíznapos szedés után néhány napos intenzív tisztulási folyamatot indít el. Ezen idő alatt az egyén közérzete romlik, fejfájás, egyéb fájdalmak is előállhat. Ekkor lehetőleg nem szabad abbahagyni a szedést, mert a kellemetlen érzés legtöbb esetben csak néhány napig tart, és azután gyors javulás következik be. Napi 2g feletti pempő adag szedése néhány napos hasmenést okozhat, ami a tisztulási folyamat természetes velejárója, nem kóros és elmúlik.
A méhpempő fogyasztása táplálkozás-kiegészítőként is nagyon fontos. Fogyasztás előtt ajánlatos összekeverni a mézes pempőt, mert a fajsúlykülönbség miatt a méz és a pempő hosszabb idő alatt szétválhat. A kevés mézben elkevert méhpempőt reggeli előtt, éhgyomorra kell elszopogatni. Minél hosszabb ideig szopogassuk. Adagolása felnőtt részére: a méhpempőt tartalmazó fiola tartalmából naponta fél gramm pempő (egy fiola tartalma 6 nap alatt fogyasztandó).
Általános feljavításra: naponta 0,3 - 0,4 g pempő (egy fiola tartalma 7-10 nap alatt fogyasztandó).
Súlyosabb állapotban, erősen leromlott szervezet, nagyon gyors javulás igénye vagy konkrét célok esetén az adag növelhető egészen 1 g naponkénti mennyiségig.
Gyerekek részére a testsúllyal arányosan adagolandó.
A változáson túljutott nőknek fél-egy évig nem célszerű pempőt fogyasztani, mert a normál havi ciklust visszaállíthatja. Az év letelte után napi 1 g pempő adagolása eredményesen csökkenti a hormonhiánnyal összefüggő panaszokat, jó közérzetet, életkedvet ad.
Szívbetegségekre a pempő általában igen jó hatású.
Alacsony vagy magas vérnyomású betegek csak állandó orvosi felügyelet mellett szedhetnek pempőt, mert a gyógyszer igényük lecsökken, ami súlyos bajt okozhat. A kúra kezdete után legkésőbb egy héttel a gyógyszer-adagolást újra be kell állítani. Vérnyomásprobléma esetén orvosi felügyelet nélkül a pempő szedése tilos!
A méhpempőt mézben elkeverve tartósítjuk, a méz savtartalma tartósítja a pempőt. A hűtőszekrényben +1 - +3 oC hőfokon tartandó. Megfagyasztani nem szabad. A méz, virágpor fogyasztása a méhpempő hatását kedvezően kiegészíti. A méhpempő sok szerves savat tartalmaz, ezért csak saválló eszközzel szabad érinteni. Fémmel érintkezésbe hozni tilos. Legjobb a fa vagy műanyag lapátka használata.

                                   Méhkenyér

A méhkenyér a virágpor módosult formája. Amikor a méhészek nem veszik el a méhektől , akkor a méhek a begyűjtött virágport a lépek sejtjeibe tömködik, fejükkel bedöngölik, közben külömböző enzimeket, mézet tesznek hozzá és az így beinduló kémiai folyamatoknak köszönhetően jön létre a méhkenyér, ami ilyen formán tartósítva van, íze, illata enyhén savanykás.
Gyógyhatásai: Nagyjából megegyezik a virágporéval, amihez még annyit tennék hozzá, hogy a szárított virágpor a hatóanyagai jelentős részét elveszíti, illetve a megkeményedett formájában szervezetünk nem tudja hasznosítani, de a méhkenyér szélesebb körű felhasználását ritka volta, és drágasága akadályozza.

                                    Méhviasz

A viaszt a méhek viaszmirigye termeli, lép építéskor hőt termelnek és szinte ki izzadják, ezzel az anyaggal ügyesen építenek. A lépsejtek légmentes lezárására is szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól.

-Számos területen hasznosítják, bútoripar, külömböző kozmetikumok gyártásánál, gyertya készítés stb.

                                   Méhméreg

A viperaméreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin. amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. A gyógyászatban nagy hatékonysággal alkalmazzák  reuma, sok izületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén.

• Alkalmazási módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás az akupunktúrás pontokon, vagy az akupunktúrás pontok beinjekciózása, illetve krémekkel bedörzsölve, valamint iontoforézissel juttatva a szervezetbe. Tilos a has és a fej kezelése.
• Ellenjavallt: vese, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméregallergia esetén.

A méreg elvételének méhkímélő módja: gyenge árammal szúrásra ingerlik a méheket a kijáróban, majd egy itatós szerű papírral fogják fel a mérget, melyből a méhek ki tudják húzni a fullánkjukat. Szárítás után fehér port kapunk.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat