Szeretettel köszöntök
Minden
Kedves látogatót!
A csomó
Történt egyszer régen, amikor még kötelező volt a katonai szolgálat, és én is mint kiskatona igyekeztem tenni a dolgomat. A kiképzés alatt – ahol sokféle ember került össze, és hétvégén bőven volt szabadidőnk – feltűnt közöttünk egy viszonylag magabiztos, kisportolt fiatalember. Éreztette is velünk, többiekkel, hogy ő bizony mindenben jobb nálunk. Őszintén szólva sok mindenben jobb is volt az átlagnál, de a nagyképűsége nem váltott ki túl nagy szimpátiát.
Nagyon szépen írt gót betűkkel, a szövegek elején iniciáléval. Igyekeztem ellesni tőle a technikát, hiszen hozzám is mindig közel állt a rajz és a kézművesség. Amint látta, hogy egyre jobban megy nekem is, mind inkább elfordult, és mondogatta: úgysem fogok tudni soha úgy írni, mint ő.
Egyik hétvégén aztán egy újabb mutatvánnyal állt elő. Fogott egy hosszabb madzagot, és megkérdezte:
– A két végét fogva tud-e valaki úgy csomót kötni rá, hogy közben egy pillanatra sem engedi el a végeit?
Persze mindenki próbálkozott, de anélkül, hogy el ne engedtük volna a zsinórt, senkinek sem sikerült. Egy ideig hagyta, hogy küzdjünk vele, majd többször is bemutatta, hogy ez igenis lehetséges. Ezután még inkább nekibuzdulva próbálgatta mindenki, de hiába. Mikor kértük, hogy mutassa meg a nyitját, fölényesen nevetett rajtunk, és kijelentette: soha nem fogunk rájönni, hogyan csinálja.
Ez a lenézés némileg sértette az önérzetemet. Elhatároztam, hogy a végére járok ennek a trükknek. (Valójában nem haragudtam rá, hisz a kihívásával leginkább motivált.) Nekiláttam hát gyakorolni a mozdulatokat, de sehogy sem jött össze. A makacs erőlködésemre csak megvető mosoly volt a válasza.
Ahogy tovább próbálkoztam, a logikát követve egyre világosabbá vált: ezt a szabályok tisztességes betartásával fizikai képtelenség megcsinálni. Tehát csalás van a dologban!
Amint erre rájöttem, már nem a csomóra fókuszáltam, hanem arra: hol, melyik pillanatban a legészrevétlenebb a trükk? Ezt a pontot hamar megtaláltam, és némi gyakorlással nekem is sikerült a mutatvány. Mikor a nagyképű társunk meglátta, elismerte a dolgot, és kérte, hogy ne áruljam el a többieknek. Ennél a pontnál azonban már nem a trükk megőrzése számított: örömmel mutattam meg mindenkinek a logikáját és azt, hol volt a csalás az egészben.
Néha ma is eszembe jut ez a sorkatonai történet, amikor a világban lévő folyamatokat vagy a hirtelen megszerzett óriási vagyonokat és hatalmakat figyelem. Ott is érezhető, hogy a háttérben sokszor nem a tiszta szabályok működnek, hanem a bennünket elvakító trükkök.
A tanulság azonban nem az, hogy fogadjuk el a rejtélyt, és még csak nem is az, hogy elhallgassuk a megoldást. A valódi megoldás a tudatosságban és a megértésben van: venni kell a fáradságot, hogy a felszín mögé lássunk, lebontsuk a csalásokat, és rájöjjünk a folyamatok igazi miértjére. Amint megértjük a rendszerek valódi működését – legyen szó fizikai törvényszerűségekről, energiáról vagy társadalmi mechanizmusokról –, a trükkök elveszítik a hatalmukat felettünk.