Laci oldala

Laci oldala

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.A legnagyobb hiba, amit elk övethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk." (Einstein-Smith)

Laci oldala

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.A legnagyobb hiba, amit elk övethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk." (Einstein-Smith)

 

 

 

 

Szeretettel köszöntök

Minden

 Kedves látogatót!

 

                                          A csomó

 Történt egyszer régen, amikor még kötelező volt a katonai szolgálat, és én is mint kiskatona igyekeztem tenni a dolgomat. A kiképzés alatt – ahol sokféle ember került össze, és hétvégén bőven volt szabadidőnk – feltűnt közöttünk egy viszonylag magabiztos, kisportolt fiatalember. Éreztette is velünk, többiekkel, hogy ő bizony mindenben jobb nálunk. Őszintén szólva sok mindenben jobb is volt az átlagnál, de a nagyképűsége nem váltott ki túl nagy szimpátiát.

 

Nagyon szépen írt gót betűkkel, a szövegek elején iniciáléval. Igyekeztem ellesni tőle a technikát, hiszen hozzám is mindig közel állt a rajz és a kézművesség. Amint látta, hogy egyre jobban megy nekem is, mind inkább elfordult, és mondogatta: úgysem fogok tudni soha úgy írni, mint ő.

 

Egyik hétvégén aztán egy újabb mutatvánnyal állt elő. Fogott egy hosszabb madzagot, és megkérdezte:

 

– A két végét fogva tud-e valaki úgy csomót kötni rá, hogy közben egy pillanatra sem engedi el a végeit?

 

Persze mindenki próbálkozott, de anélkül, hogy el ne engedtük volna a zsinórt, senkinek sem sikerült. Egy ideig hagyta, hogy küzdjünk vele, majd többször is bemutatta, hogy ez igenis lehetséges. Ezután még inkább nekibuzdulva próbálgatta mindenki, de hiába. Mikor kértük, hogy mutassa meg a nyitját, fölényesen nevetett rajtunk, és kijelentette: soha nem fogunk rájönni, hogyan csinálja.

 

Ez a lenézés némileg sértette az önérzetemet. Elhatároztam, hogy a végére járok ennek a trükknek. (Valójában nem haragudtam rá, hisz a kihívásával leginkább motivált.) Nekiláttam hát gyakorolni a mozdulatokat, de sehogy sem jött össze. A makacs erőlködésemre csak megvető mosoly volt a válasza.

 

Ahogy tovább próbálkoztam, a logikát követve egyre világosabbá vált: ezt a szabályok tisztességes betartásával fizikai képtelenség megcsinálni. Tehát csalás van a dologban!

 

Amint erre rájöttem, már nem a csomóra fókuszáltam, hanem arra: hol, melyik pillanatban a legészrevétlenebb a trükk? Ezt a pontot hamar megtaláltam, és némi gyakorlással nekem is sikerült a mutatvány. Mikor a nagyképű társunk meglátta, elismerte a dolgot, és kérte, hogy ne áruljam el a többieknek. Ennél a pontnál azonban már nem a trükk megőrzése számított: örömmel mutattam meg mindenkinek a logikáját és azt, hol volt a csalás az egészben.

 

Néha ma is eszembe jut ez a sorkatonai történet, amikor a világban lévő folyamatokat vagy a hirtelen megszerzett óriási vagyonokat és hatalmakat figyelem. Ott is érezhető, hogy a háttérben sokszor nem a tiszta szabályok működnek, hanem a bennünket elvakító trükkök.

 

A tanulság azonban nem az, hogy fogadjuk el a rejtélyt, és még csak nem is az, hogy elhallgassuk a megoldást. A valódi megoldás a tudatosságban és a megértésben van: venni kell a fáradságot, hogy a felszín mögé lássunk, lebontsuk a csalásokat, és rájöjjünk a folyamatok igazi miértjére. Amint megértjük a rendszerek valódi működését – legyen szó fizikai törvényszerűségekről, energiáról vagy társadalmi mechanizmusokról –, a trükkök elveszítik a hatalmukat felettünk.